A fúvószenének évszázados hagyománya van Tiszaföldváron. A homoki Beniczky-intézet zenekara már az 1920-as években működött. Nem csak helyben, hanem közeli településeken is felléptek. 1925. június 7-én Kunszentmárton nagyszabású katolikus ünnepet szervezett, ahol az együttes előadása nyitotta a programot:
„A bensőséges nap első aktusa a homoki Beniczky Fiu-árvaotthon zenekarának ébresztője volt. Ezek a mindenki által megszeretett kis emberkék nemcsak az alvó embereket, de az alvó lelkeket is felébresztették: mindenki megszerette őket… …Mise alatt a Kongregációs énekkar és férfikar énekelt, míg a homoki zenekar egyházi zenedarabokat adott elő nagy hatással. Impozáns volt az elhelyezkedés és a példás rend. Mintegy ötezer ember vett részt az ünnepségen.”1
Még ugyanebben az évben zenéltek cserkészavatáson2 és az új közúti híd forgalomba helyezésére tartott ünnepségen is Kunszentmártonban.3 Utóbbin a MÁV budapesti főműhelyének férfikarával együtt adtak műsort.
1929-ben Habsburg József főherceg látogatott a megyébe, akit a homoki állomáson a Beniczky zenekara fogadott: „Kunszentmártonig valóságos diadalut volt a kir. Fenség útja. Tiszaföldvárott a cserkész- és leventecsapat tisztelgett az állomáson, majd pedig Homokon a Beniczky Fiuotthon zenekara fogadta a kir. herceget, aki szívélyesen köszönte meg a meleg ünnepeltetést.”4
Nem a gyermekotthon fúvósai voltak az egyetlenek ebben az időben Tiszaföldváron. Őszőlőben az 1930-as években tűzoltó5 rezesbanda működött.6
Még ismertebb volt a leventék zenekara, amelyben sok későbbi földvári muzsikus játszott gyermekként. A levente mozgalom Trianon után, az 1921. évi LIII. ún. testnevelési törvény hatására indult útjára, amely kötelezővé tette a 12-21 év közötti fiataloknak a lakóhely szerinti egyesületben a rendszeres testedzést. A katonáskodásra való testi felkészítés mellett, a valláserkölcsi és hazafias nevelés is hangsúlyos részét képezte a fiatalok képzésének. Ennek részeként oktatóik különböző népművelő és kulturális szerveződéseket hoztak létre. Tiszaföldváron 1924-ben jött létre a Levente Egyesület7. Az 1930-as években a fiataloknak színpadi előadásokat bemutató műkedvelő csoportja, énekkara és az évtized végére már hangszeres zenekara is működött.
Bár ünnepségeken már azt megelőzően is szerepelt egy-egy műsorszámmal, a helyi leventezenekar 1938 áprilisában mutatkozott be szélesebb közönségnek. A zenekar ekkoriban még kizárólag vonósokból állt, a 22 tagú társulatot Török Pál leventeoktató vezette. Török saját indulót is komponált a földvári fiataloknak. A fellépés nagy sikert aratott és nyomban el is indult a kezdeményezés a hangszerpark bővítésére:
„A műsorszámok mindegyike sok tapsot és teljes sikert aratott, miért is a jövőben a leventék március tizenötödikéjét a nagyközönség bevonásával kérjük megtartani.
Amikor a 22 tagú vonószenekar sikeréről a legnagyobb elismeréssel emlékszünk meg, kérjük szeretettel Tiszaföldvár hazafias közönségét, hogy mivel a Levente Egyesület szegény, de ambiciózus zenekara szimfonikus zenekarrá akarja fejleszteni e szép megmozdulást, a fúvós hangszerek beszerzéséhez adományaival hozzájárulni szíveskedjék.”8
Az fúvósokkal kiegészült zenekar 1939 márciusában, Frontharcos műsoros esten lépett először színpadra, ekkor már Komlósi9 József karnagy vezetésével. Első önálló koncertjüket húsvétkor adták, amelyről a Tiszaföldvári Hírlap is beszámolt:
„Szünet után a Levente Zenekar adott elő indulókat és magyar nótákat. Az előadott számok között nagy sikere volt Komlóssy József: Erzsike c. ábrándjának. Leventezenekarunk működése, nívója egyenesen meglepő. Az agilis Komlóssy József valósággal csodákat művel ezzel a zenekarral. A fiuk szívesen és örömmel járnak a gyakorló órákra s elfogulatlanul állapíthatjuk meg, hogy igen szépen játszanak. Ha a még ezidőszerint hiányzó hangszereket is beszerezhetik, egy év múlva a vármegye legjobb fúvószenekarévá fejlődik a mi levente fiaink pompás zenekara, amelyre máris méltán lehetünk büszkék.”10
A zenekar a következő években elmaradhatatlan szereplője lett a városi ünnepségeknek, Frontharcos és levente esteknek. A háború idején a behívott újoncokat zeneszóval kísérték a vasútállomásra, ahol ünnepélyesen búcsúztatták őket. Ünnepnapokon a településen keresztülmasírozva, zenével ébresztették a lakosságot. A leventék fúvószenekara néhány évre legalább olyan elmaradhatatlan szereplője lett a kulturális programoknak, megemlékezéseknek, mint a dalárda.
A háborús évek megpróbáltatásai és az egyre szűkösebb források azonban a leventék zenekarát sem hagyták érintetlenül. 1944 nyarán felhívás jelent meg a Tiszaföldvári Hírlapban:
„Az elmúlt tíz év alatt11 nem volt olyan hazafias ünnepség községünkben, amelynek fényét és ünnepi hangulatát ne emelte volna közreműködésével Levente Egyesületünk fúvószenekara. Felvonulások alkalmával pedig – gondoljunk csak a minden hó utolsó vasárnapján tartani szokott tűzharcos takaródóra – egyenesen hiányzott volna már a kitűnő leventezenekar elmaradása. De sohasem hiányozlak! Ott voltak mindig, lelkesen és önzetlenül, valahányszor erre őket felkérték!
Több mint tiz év alatt sokszor fújták a kürtöket leventefiaink és a sok-sok használat következtében bizony, egy szép napon hasznavehetetlenné lettek a ma már beszerezhetetlen, értékes anyagból készült hangszerek. Leventezenekarunknak ezidőszerint nincsenek hangszerei. Mostanában – ideiglenesen – a Cikta leventezenekara szokta a községbeli levente egyesületet kisegíteni.”12
A hangszerek pótlására már nem került sor, ősszel a front elérte Tiszaföldvárt, a háború befejezése után pedig a levente egyesületeket feloszlatták.
1945 után közel két évtizeden át nem volt fúvószenekara a településnek. Mint oly sok minden, a rezesbanda újraszervezése is Jordán Antal nevéhez fűződik. 1974-ben, részben kiselejtezett, kölcsönzött hangszerekkel indította útjára a földvári fúvószenekart. A tagok nem csak helyből, hanem Kengyelről, Martfűről, Cibakházáról és Kunszentmártonból érkeztek.
„Húsz lelkes amatőr muzsikus kezdett próbálni! Hamarosan a martfűi „rezesek” vezetője, Szűcs András is bekapcsolódott a munkába, majd tőle Sindel János színházi muzsikus vette át az irányítást. Az együttesben ekkor már harmincan játszottak. Az indulók, mozgalmi dalok polkák, keringők mellett igényesebb klasszikus darabokat is megszólaltattak egy-egy ünnepségen, előadáson.”13
Sindel János után a Cibakházán 1961 óta működő együttes karnagya, Bezerédi Sándor vette át a zenekarvezetői teendőket. Őt fia, Bezerédi István követte a poszton, aki hivatásos zenész, a Killián György Repülő Főiskola zenekarának kürtöse volt.
Az 1980-as években a fúvószenekar évi 15-20 koncertet adott. Általában helyi ünnepségeken, megemlékezéseken, temetéseken szerepeltek, de közeli településeken is felléptek. Évente jártak a Dunaújvárosban megrendezett fúvószenekari találkozókra. A leventék zenés ébresztőjének mintájára május elsejéken teherautón körbeutazták a községet és zenével köszöntötték a lakosságot. Reggel 6 órakor! Nem teljesen biztos, hogy ez minden szabadnapját töltő örömére szolgált…
1981-ben bronz lant minősítéssel jutalmazták munkájukat, 1983-ban pedig megkapták a Megyei Tanács közművelődési díját.14
1Kunszentmártoni Híradó 1925. június 14., 1. oldal
2Kunszentmártoni Híradó 1925. június 28., 1. oldal
3Kunszentmártoni Híradó 1925. szeptember 13., 1-2. oldal
4Kunszentmártoni Híradó 1929. november 24., 1. oldal
5A lánglovagoknál egyébként is komoly múltja volt a muzsikának, Cibakházán 1904-ben alakult Tűzoltótestületi Dalkör.
6Tiszaföldvár és Vidéke 1932. május 29., 3. oldal
7Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára: Egyesületi mutató 725. oldal
8Tiszaföldvár és Vidéke 1938. április 3., 7. oldal
9Egyes forrásokban Komlóssy-ként, másokban Komlósi-ként említik
10Tiszaföldvári Hírlap 1939. április 16., 4. oldal
11Valójában, mint láttuk, inkább bő öt évről beszélhetünk
12Tiszaföldvári Hírlap 1944. július 30., 3. oldal
13Szolnok Megyei Néplap 1983. augusztus 20., 4. oldal
14u.a.
