A tiszaföldvári szalonzenekar

1936. december 11-én új kulturális egyesület alakult az Ipartestület épületében. A szalonzenekar – merthogy erről van szó – rövid története azonban sajnos inkább a korszak szomorú mementója maradt, mintsem sikertörténet. Pedig, amikor id. György József ipartestületi elnök, dr. Szilárd Géza orvos és Szabó Gyula református kántor kezdeményezésére ezen a pénteki napon az összegyűltek kimondták a zenekar megalakulását, a környéken igazán előre mutató kezdeményezést hoztak létre.1 A harmincas évek közepére a dalárda-kultúra már virágzott az országban, a legkisebb települések közül is jónéhány rendelkezett énekkarral, azonban hangszeres együttest, képzett, tehetséges zenészekkel, a polgári közönség szórakoztatására csak nagyvárosok tudtak kiállítani. Csak ugyanebben az évben jött létre a Magyar Rádió Szalonzenekara is, amely évekkel később a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarává bővült.

A megalakulás hírére Rákóczifalváról hárman is felajánlották közreműködésüket, köztük Dr. Domokos József karmester-hegedűs és a csellista, Demény Kálmán, ügyvéd. Persze a helyiek közül is többen részt vettek a zenekar irányításában, így Szilárd Géza és Szabó Gyula mellett Kóczián Ernő, Komlóssy József, valamint Lichtenstein Mór izraelita kántor. Az alapító tagok névsorát közli a Tiszaföldvár és Vidéke korabeli száma: Abonyi Margit, Demény Márton, Süveges Mihály, Bajkai Piri, Erdei N. Szabó Gyula, Mezei Boris, Erdei N. Szécsényi Dezső, Csermák István, Kern Dezső, dr. Szilárd Géza, Danku Sándor, Kóczián Ernő, Tálas Antal, dr. Domokos József, Komlóssy József, ifj. Uray Pál, dr. Demény Kálmán, Lichtenstein Mór.2

Az együttes első, szilveszteri fellépését óriási várakozás előzte meg. A mindössze 14 napja próbáló zenekar az Ipartestület székházában, zsúfolt nézőtér előtt, „kifogástalan precizitással” adta elő Kálmán Imre Csárdáskirálynőjéből válogatott egyvelegét, valamint a Rákóczi-indulót. A beszámoló kiemeli Sz. Holl Margit operaénekesnő énekszámait, továbbá Lichtenstein Mór kiváló zongorajátékát, rendezői és oktatói fáradhatatlanságát. Az este során még számos szórakoztató műsorszám (bohózatok, játékos „állatkvartett”) elhangzott, majd az újévet a Himnusz dallamait éneklő közönség köszöntötte, akiket Szabó Gyula kísért harmóniumon. Igazán emlékezetes bemutatkozás egy induló zenekarnak!3

A zenekar két meghatározó tagja, dr. Szilárd Géza és Lichtenstein Mór pár nappal később, a január 5-i Stefánia bálon is megcsillogtatta tehetségét. Szilárd doktor ihletett hegedűjátékát példamutató alázattal kísérte zongorán Lichtenstein. A hallgatóság sorai között ott ült Urbán Gáspár és Erődi-Harrach Tihamér országgyűlési képviselő és Borbély György főispán is.4

Lichtenstein Mór alkalmanként az Iparos Dalkört is kísérte játékával. Sőt! Komponálásra is vállalkozott, bár a helyi sajtó csak egy köszöntő jellegű szerzeményt közölt a tollából, a „Kövér János ünnepi induló”-t, amellyel a zenekar háláját próbálta kifejezni „áldozatkész díszelnökének”. A szerzemény bemutatására a szalonzenekar húsvéti, első önálló koncertjén került sor. Az eseményre a 22 fős, 5 vendégzenésszel kiegészült társulat nagy erőkkel készült, azonban a látogatószám alulmúlta a várakozásokat. Borús, esős húsvét hétfő volt aznap, azonban a távolmaradásnak nem csak ez volt az oka. A Tiszaföldvár és Vidéke 1937. április 4-i számában az együttes egyik vezetője, dr. Szilárd Géza nyílt levelet jelentetett meg az újság szerkesztőségéhez címezve. Ebből idézek:

Néhány hónappal ezelőtt megalakult a Tiszaföldvári Szalonzenekar, melynek eddigi egy-két szereplésével sikerült a közönség megelégedését kivívnia. Legutóbb azonban községünk egyik előkelő társadalmi testületének néhány tagja működésünket, sőt még hangversenyünk meghallgatását is becsületes magyar emberhez nem méltónak, tehát hazafiatlannak ítélte. Mint a zenekarnak az ügyek vezetésével megbízott tagja, ezen megállapítás ellen Tiszaföldvár lakosságához fordulok s az ő ítéletüket kérem, vajon a zenekar célja és működése becsületes magyar ember részéről megvetést, közömbösséget vagy elismerést érdemel-e?

Ezen felhívásom közzétételére a zenekar jövőbeli sorsa indított, hiszen becsületes magyar ember számára nem méltó vállalkozásnak Magyarországon helye nem lehet”5

Mi lehetett a támadások oka? Kézenfekvő lehet az antiszemita indíttatás. Mind Lichtenstein Mór, mind Szilárd Géza zsidó származású emberek voltak. Ne feledjük, 1937-ben járunk, egy évvel az első magyarországi zsidótörvény (1938. évi XV. tc.), kettővel a II. világháború kirobbanása előtt.

Tiszaföldváron száz évvel korábbról, 1837-ből vannak először feljegyzések zsidó letelepedőkről és számuk a 19. század végére sem éri el a 200 főt. Elsősorban kereskedelemmel, pénzügyekkel, gazdálkodással foglalkoztak. Felülprezentáltak voltak az értelmiség körében, számos művelődési egyletben, kulturális társulásban képviseltették magukat. Az orvosok között is több izraelita személyt találunk, köztük Szilárd Gézát, aki 1920 körül telepedett le Földváron.6

Az 1930-as évekre, főleg Hitler 1933-as hatalomra jutása után a közhangulat egyre inkább a zsidóság ellen fordult. Ez még az olyan marginális területeken is éreztette hatását mint a vidéki Magyarország települései. Az 1930-as évek közepére minimálisra csökkent a zsidó hirdetők száma a Tiszaföldvár és Vidékében. A háború idején már Tiszaföldvári Hírlap néven megjelent lap egyre radikálisabb írásokat közölt, amelynek a végpontját teljesen vállalhatatlan megnyilatkozások jelentik, akár később fontos helyi pozícióban maradt, mai napig tiszteletnek örvendő emberek tollából.7

Lehetett azonban egy másik oka is a szalonzenekarral kapcsolatos ellenérzéseknek. Ebben az időszakban ugyanis Kövér János már aktívan politizált, méghozzá a Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt soraiban. Az 1939-es választásokon országgyűlési képviselői helyért is harcba indult, a kormányzó Magyar Élet Pártja két politikusával dr. Mezey Lajossal és Erődi-Harrach Tihamérral szemben. Könnyen lehet, hogy politikai ellenlábasai a szalonzenekart, vagy legalábbis húsvéti fellépésüket – amelyen elhangzott a „Kövér János induló” és a földbirtokos beszédet is mondott – politikai célú rendezvénynek tekintették, amire mondjuk ki, lehetett is némi alapjuk. Így vagy úgy, a Tiszaföldvár és Vidéke következő számában Kövér János (aki a lap főszerkesztői tisztjét is betöltötte) védelmébe vette a zenekart. Írásában a támadások antiszemita jellegére utal, nevén nevezve Lichtensteint és Szilárd Gézát mint a gyűlölködés célpontjait.8 Az igazságot ennyi év távlatából persze nehéz eldönteni, és persze lehetséges, hogy mind a zsidóellenesség, mind a politikai okok közrejátszottak a zenekar ellehetetlenítésében. Annyi biztos, hogy a szalonzenekar bár egy ideig még működött, kérészéletű tündöklése ezzel véget ért. A Tiszaföldvár és Vidéke nem számol be újabb nagy sikerű fellépésekről, sőt évekig szinte semmilyen hírt nem adott róluk.

1941 novemberében György József az Iparos Dalkör sikeres újraindításának hatására megpróbálkozott a zenekar felélesztésével:

Emlékezetünkbe él még a pár évvel ezelőtt megalakult „szalonzenekar” remek munkája, amely az idők járásával és a nemzet nehézségei miatt néhány év óta nem működik, mert hiszen annak tagjait is szétszórta a megélhetésért küzdők általános sorsa…

…Ezek az okok késztetik a kultúra munkásait arra, hogy ezúton forduljanak mindazokhoz, akik községünk bel- és külterületén zenével is foglalkoznak és felhívják zene műkedvelőit, hogy a muzsika bármely fajtájához ha értének, jelenjenek meg folyó hó 19-én, (szerdán) este 8 órakor az testület olvasótermében, ahol ezen alkalomból ismét életre keltjük a régi, patinás múltú szalonzenekart és megalakítjuk a tiszaföldvári Zeneegyesületet.”9

A szalonzenekar vezetését egy orvos házaspár, a Törökszentmiklósról érkezett dr. Somos János és felesége vette át. A férj első hegedűsként, neje zongoristaként és énekesként muzsikált. A korábbinál jóval szűkebb létszámú, 11 főből10 álló együttesben Somosné volt már az egyetlen hölgy tag. 1942-ben több sikeres koncertet adtak az Iparos Dalárdával és a leventezenekarral közösen, ám 1943 nyarán Somosék visszaköltöztek Miklósra, a vezető nélkül maradt szalonzenekar hamarosan beszüntette munkáját.11

És mi történt az együttes eredeti vezetőivel?

Nos, Lichtenstein Mór röviddel az emlékezetes húsvéti fiaskó után, még 1937 nyarán elköltözött a településről. Nem érzem merész feltételezésnek, hogy döntésében közrejátszottak az őt ért támadások. Noha a Tiszaföldvár és Vidékében megjelent néhány soros búcsúzásában ezekről elegánsan hallgat, a sürgős távozás ténye önmagában árulkodó. „Az idő rövidsége miatt, kiktől nem köszönhettem el személyesen, ezúton búcsúzom és kérem a Mindenhatót, hogy áldja meg Tiszaföldvárt és minden lakóját, viszontlátásig, igaz szeretettel.”12–írja megható elköszönésében.

Dr. Szilárd Géza hűséges volt a településhez, még ha ezt a sors nem is hálálta meg számára. Az orvos egészen 1944-ig Tiszaföldváron rendelt, abban az évben gettóba zárták, deportálták és feltehetően koncentrációs táborban lelte halálát. 1928-ban született kamasz fiának sikerült megmenekülnie, az elmondások szerint helyiek bújtatták13. Szilárd János András 1946-ban felvételt nyert a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Karára. Tanulmányait 1952-ben summa cum laude fejezte be. Komoly szakmai karriert futott be, az Ideg-és Elmegyógyászati Klinika tanszékvezető egyetemi tanára, majd a SZTE jogelőd Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem rektora lett. Az ő rektorsága idején, 1987-ben vette fel az orvosegyetem Szent-Györgyi Albert nevét. 2015. október 16-án, 87 éves korában hunyt el Szegeden.14

Dr. Szilárd János András

*A szalonzenekar különleges történetére Kalóz Sándor, a Hajnóczy József Gimnázium nyugalmazott pedagógusa hívta fel a figyelmem.

1Tiszaföldvár és Vidéke 1936. december 13., 4. oldal
2Tiszaföldvár és Vidéke 1936. december 20., 4. oldal
3Tiszaföldvár és Vidéke 1937. január 3., 5. oldal
4Tiszaföldvár és Vidéke 1937. január 10., 3. oldal
5Tiszaföldvár és Vidéke 1937. április 4., 3. oldal
6Gulyás Katalin: A zsidóság emlékei Tiszaföldváron In.:Mező Szilveszter – Túri Zoltán (szerk.): Tiszavilág. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum Közleményei 1. Tiszaföldvár, 2006., 64. oldal
7Csak egyetlen példa: Dr. Gál Lajos: Hitler. Tiszaföldvári Hírlap 1944. április 23., 1. oldal
8Tiszaföldvár és Vidéke 1937. április 11., 3. oldal
9Tiszaföldvári Hírlap 1941. november 16., 2. oldal
10A zenekar tagjai 1942-ben Dankó Sándor, Erdei Ferenc, ifj. Gali Pál, Kerti József, Kiss Kálmán, Komlósi József, Komlósi Sándor, Polgár Lajos, dr. Somos Jánosné, dr. Somos János és Triz Ferenc voltak – Tiszaföldvári Hírlap 1942. március 29., 3. oldal
11Tiszaföldvári Hírlap 1943. augusztus 1., 3. oldal
12Tiszaföldvár és Vidéke 1937. augusztus 8., 4. oldal
13Gyevnár László és Kalóz Sándor személyes közlése
14 A Magyar Gyermek- és Ifjuságpszichiátria és Társszakmák Társaságának honlapjáról. Url.:http://www.magyipett.hu/hirek/elhunyt-dr-szilard-janos-andras-emeritus-professzor

Write a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük