Két kisebb zenei társulat a II. világháború előtt

Tiszaföldváron a második világháború előtt két nagyobb dalárda (A Tiszaföldvári Dalegylet és a Tiszaföldvári Iparos Dalkör amelyek történetéről ebben a füzetben olvashat), és több kisebb énekkar, színpadi együttes működött. Utóbbiak közül két bejegyzett egyesületről lesz szó a következőkben. Az elsőről sajnos meglehetősen keveset tudunk.

A Tiszaföldvári Dal és Zeneegylet

Rejtélyes szereplője a település zenei életének a Tiszaföldvári Dal és Zeneegylet. Ami mindenképpen fontossá teszi, hogy ez az első dokumentáltan működő civil szervezet a településen. 1889 novemberében alakult, 1890 februárjában szövegezett alapszabályát Dr. Szegedi Kálmán elnökként és Révész Mihály, mint jegyző szignózta.1

Szegedi Kálmán orvos 1858. május 12-én született Tiszaföldváron2, 1883-tól praktizált a településen. 1890-ben a református presbiterium tagjaként olvasható a neve, ugyanakkor a Tiszaföldvári Kaszinó Egyesület és a Dal- és Zeneegylet elnöki tisztjét is betöltötte. Apja Szegedi János rektor volt. Hosszú pályája során köztiszteletben állt, 1924-ben, a település közössége nevében Sikolya Albert képviselő testületi tag köszöntötte: „….Szegedy3 Kálmán úr 40 éves községi orvosi működését tölti be ez esztendőben. 40 év alatt fáradhatatlan munkássággal töltötte be hivatását, s lelkének egyedüli törekvése mindig az volt, hogy a szenvedéseket enyhítse, s az embereknek visszaadja szeretteiket. De nem csak mint orvos, hanem mióta község polgára és képviselőtestületnek tagja mindig azon volt, hogy Tiszaföldvár község haladását, fejlődését előbbre vigye…. ….Éppen ezért…. ….az egész község tiszteletét, szeretetét fejezem ki Dr. Szegedy Kálmán iránt.”4

Szegedi doktor 1935. január 14-én hunyt el Tiszaföldváron. Fia, ifj. Szegedi Kálmán János (született: 1886. március 18-án, Tiszaföldváron)5 személye szintén ismert lehet az idősebb olvasóknak vagy a helytörténet iránt érdeklődőknek. Apjához hasonlóan orvosként dolgozott Földváron és a környező településeken, többek között az 1920-as években Nagyréven is. A hírhedt arzénes gyilkosságok idején több áldozatot is kezelt, ezért a perben fontos tanúként hallgatták meg. Ő volt, aki 1924-ben először jelezte a hatóságoknak, hogy egyik páciense, Holyba Károly halálát gyanúsnak találja, ám a csendőrség akkor még nem foglalkozott a bejelentéssel.6

Az egyletre visszatérve: az egyesületi mutató más tisztségviselő nevét, illetve a tagok számát nem közli. A mutatóban ugyan megjegyzésként szerepel, hogy 1927-ben és 1935-ben az egyesület munkája szünetelt, de nem csak ezekben az években, hanem előtte és utána sem számottevő a Dal és Zeneegylet tevékenysége. A kevés fellelhető információ között olvasható, hogy gyakorló óráikat a református iskola egyik tantermében tartották.7 A Tiszaföldvár és Vidéke egyáltalán nem ad hírt fellépéseikről, az egyesület tagjairól, egyáltalán arról, hogy működik a kör. Elképzelhető, hogy mivel a Dal és Zeneegylet csupán néhány hónappal a Dal-egylet hivatalos bejegyzése előtt létesült, csupán egy előzménye volt a Dalegyletnek, amibe később a tagság beolvadt, és párhuzamosan sosem működtek. Ennek ellentmond az elnök megváltozott személye, illetve hogy ebben az esetben nem egy hagyományos értelemben vett dalárdáról, hanem egy hangszeres zenét is művelő társulatról volt szó.

Tiszaföldvári Szőlők Homoki Dalegylete

Tiszaföldvár Homok nevű külterülete 1924-ben alakította meg saját dalárdáját. Az egyesület alapszabályának szövegezése ebben az időben már előre gyártott formanyomtatvány kitöltéséből állt. Ezen szerepel az egyesület hivatalos neve (Tiszaföldvári Szőlők Dalegylete Homok), székhelye (Homok), valamint jelvényének és bélyegzőjének leírása. Ez alapján az egyesület jelvénye fehér mezőben lant és szőlőfürt piros-zöld szalaggal volt, a bélyegzőn köriratban az egyesület nevével és alapítási évével.8 Az alapszabály 1925. április 26-án került véglegesítésre, aláírói Markóth Dezső állami tanító, mint elnök és Enyedi Ferenc magánbirtokos, mint jegyző voltak. Az egyesület tisztikarának névsorát megőrizte a Szolnoki Levéltár gyűjteménye:9

A Tiszaföldvári Szőlők Homoki Dalegylete tisztviselőinek névsora – 1925

Elnök: Markóth Dezső, állami tanító
Alelnök: Ábrahámovich Gellért, fiú nevelő intézet igazgató
Jegyzők: Enyedi Ferenc, magánbirtokos és Hajnal Lajos, nevelő
Pénztárnok: Bajkai Károly, kisbirtokos
Ellenőrök: T. Kovács Ferenc, cipész, Liska László, cipész, Szűcs Lajos, kőműves
Választmányi tagok: Babik Ferenc, földműves, Korom László, földműves, Kovács Lajos, földműves, Ronyai Bálint, földműves, Róth János, asztalos, Szilák József, kőműves, Felföldi Mihály földműves, Hajcsán László földműves, V. Kovács László földműves, Szarvas József, kőműves, Zs. Tóth Ferenc, földműves és Tóth Gergely, kőműves.10

Mint látszik, a kör vezetőségében a pedagógusok és iparosok mellett nagy számban képviselték magukat földművesek, gazdálkodók is. Ez a külterület társadalmi összetételéből adódott. Taglétszámuk már megalakulásukkor is igen magas volt, mintegy 60 főt számlált.

A külterületi egyesület nem hagyományos dalárdaként működött, nem csupán énekes darabok, kórusművek előadására vállalkozott, hanem a legkülönbözőbb kulturális programokkal színesítették a település életét, köztük színházi előadásokkal. 1926-ban számolt be, rövidhírként, a Színházi Élet című lap egyik sikeres előadásukról:

A Tiszaföldvári Szőlők Dalegylete Homokon nagy sikerrel mutatta be uj színpadának felavatása alkalmával a „Mágnás Miská”-t. Szereplők: Andrási Pál, Szilák József, Hruz István, Gráf Ernő, Francsics József, Enyedi Jucika, Enyedi Ferenc, Csajbók Piroska. Andrási Bözsike, Enyedi Matildka, Kiss B. Juliska” A lap közölt egy Király Lajos fényképész által készített felvételt is a vidám társulatról.11

A Tiszaföldvári Szőlők Dalegylete „Mágnás Miska” előadásának társulata – 1926

Noha a homoki egyesület nem ért el olyan országos sikereket mint a Dalegylet vagy az Iparos Dalkör, számos helyi rendezvényen feltűnik a nevük, színpadi előadásokat, tánc- és szüreti mulatságokat tartottak. Ezek hangulatát jól érzékelteti a Tiszaföldvár és Vidéke cikkének részlete:
Festői képet nyújtott a délutáni felvonulás, melyen a csőszleányok és legények magyar ruhában pompáztak. De volt bőven, bohóc, medvetáncoltató, cigány karaván stb. úgy, hogy a kíváncsiak százai kísérték a mulattató menetet”12

Saját székházat13 is építettek, amelyre az anyagi forrásokat 1929 őszén, részben – a belügyminisztérium által hivatalosan engedélyezett – járási adománygyűjtéssel teremtették elő.14

A kör kulturális palettája folyamatosan bővült, 1931-ben – már Homoki Dal- és Olvasókör néven –könyvtáruk egy 110 kötetes gazdasági könyvsorozatot kapott adományként a földművelésügyi minisztertől.15 De székházuk helyt adott vallási programoknak, politikai rendezvényeknek, sőt biliárd versenynek is.16

A dalkör a harmincas évek második feléig működött, az évek múlásával nevük, rendezvényeik híre egyre ritkábban tűnt fel a sajtóban. Utolsó életjelüket 1937 áprilisában adták, mikor az épülő külterületi templom javára léptek fel.17 A következő években a többi helyi dalárdához hasonlóan beszüntették tevékenységüket és később sem alakultak már újjá.

1Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára: 47/890 levéltári csomag, 5530/890 sz. alispáni rendelet 4. oldal
2A Tiszaföldvári Református Egyház születési és keresztelési anyakönyve 1858., 248. oldal
3Anyakönyvezve Szegedi-ként volt, pontos i-vel.
4 Tiszaföldvár község közgyűlési jegyzőkönyve 1924 és 1925. évre. 127/1924 kgy. In. Tiszazugi Földrajzi Múzeum Történeti Dokumentumtára: 2011.14.1
5A Tiszaföldvári Református Egyház születési és keresztelési anyakönyve 1886., 248. oldal
6Délmagyarország 1929. december 14., 2. oldal
7Dr. Gál Lajos: Adatok Tiszaföldvár nagyközség, egyben a tiszaföldvári református egyház történetéhez. Tiszaföldvár, 1980. In.: Tiszazugi Földrajzi Múzeum Adattára: 462-1985. 22 oldal
8Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára: 57/926 levéltári csomag, 31606/925 sz. alispáni rendelet, 1. oldal
9Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára: 47/890 levéltári csomaghoz tartozó dokumentum
10Az egyesületi mutató adatai a fenti listától kissé eltérnek, itt alelnökként T. Kovács Ferenc, titkárként Szűcs Lajos, jegyzőként Szilák József szerepel.
11Színházi Élet 1926/28. szám 54. oldal
12Tiszaföldvár és Vidéke 1930. október 26. 6. oldal
13Az épület a Döbrei úton állt, 1942-ben bontották le, később csomagolóüzem, majd Áfész bolt volt a helyén
14Belügyi Közlöny 1929. 1198. oldal
15Tiszaföldvár és Vidéke 1931. február 15., 4. oldal
16Tiszaföldvár és Vidéke 1935. április 14., 5. oldal
17Tiszaföldvár és Vidéke 1937. április 18., 4. oldal

Write a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük